Nagyon hasznos kis eszközt fedeztem fel nemrégiben. A szóban forgó kütyü egy speciális gyújtógyertya, aminek a teste üvegből készült. Az üvegtestű gyújtógyertya hatalmas előnye, hogy tökéletesen megfigyelhető vele az égés folyamata a hengerekben. Hogy ez nekünk miért jó?
Minden belső égésű motor benzinnel és levegővel üzemel. A kettő keveréke képezi azt a robbanóelegyet, ami a dugattyú felett a gyertya szikrájától belobban. A benzin-levegő keverék ideális aránya 14.7 : 1hez, azaz 1 kg benzin tökéletes elégetéséhez 14.7 kg levegőre van szükség. Ha ez az arány kisebb, akkor dús, ha nagyobb, akkor szegény keverékről beszélünk.
A dús keverék kormos lerakódásokat képez a motorban, a gyújtógyertya kokszolódik és veszít a gyújtóképességéből (gyengül a szikra), ráadásul a motor üzemeltetésekor túlfogyasztást tapasztalatunk. Arról nem is beszélve, hogy a tökéleten égés miatt fokozottan környezetszennyező lesz a kipufogógáz.
Szegény keverék esetén a motor túlmelegszik, a gyertya elektródái is megolvadhatnak, a kipufogóban ún. visszadurrogás jelensége lép fel, ami árt a kipufogó oldali szelepeknek. Erős teljesítménycsökkenéssel is jár, ingadozik az alapjárat, a motor élettartama is rövidül.
A fentiekből látható, hogy a keveréket az ideális szintre kell hozni. Az üveggyertya kiválóan alkalmas erre. Az általam alkalmazott típus a legelterjedtebb, a Gunson-féle Colortune. Kapható 10-es, 12-es és 14-es menettel is, bármilyen motoron alkalmazható. A Louis katalógusban is megtalálható, de megkérik az árát: 80 euróba fáj egy ilyen gyertya. A legolcsóbb, ha magunk járunk utána, vagy rendeltetünk az Mforce-szal, esetleg ebay-en hajtunk fel egy példányt.
A gyertyát az eredeti gyújtógyertya helyére betekerve elindítjuk a vasat és ellenőrizzük az alapjárati keveréket. Míg a motor alapjáraton pöfög, belelesünk a gyertyába. A láng színe elárulja a karburátor beállításainak helyességét. Ha a láng színe tartósan mélykék, akkor minden a legnagyobb rendben van. Ha nagyon halvány, fehérbe hajlóan világoskék, a karburátor alapjárati keverékszabályzó csavarjával (nem az alapjárat beállítócsavarjával!) állíthatunk a lángképen, amíg megfelelő nem lesz. Ajánlott a szabályozócsavart addig hajtani, amíg a láng narancssárga nem lesz (ez a dús állapot jele), majd szép lassan szegényíteni a keveréket addig, míg a sárga szín fokozatosan megszűnik. Eleinte egy-két kék felvillanás szakítja meg a sárga villogást, majd egyre sűrűsödnek a kék lángok, és mikor percenként csak egy-két sárga lángocska lesz jelen, akkor mondhatjuk a műveletet befejezettnek.
Az alábbi videón kitűnően látható a fenti folyamat:
https://www.youtube.com/watch?v=6hFUvQ4gaPc
Ha az alapjárati beállítás rendben van, húzzuk rá a gázt finoman, lassan, a használható fordulatszám-tartomány feléig. Ha a motor felpörgése közben a láng színe kék marad, a karburátor jól üzemel. Amennyiben a láng színe enyhén kivilágosodik és az adott fordulatszámon tartva sem sötétedik be a világos láng, akkor érdemes 1/8 vagy 1/4 fordulattal dúsabbra állítani az alapjárati keveréket, mivel az alapjárati fúvóka viszonylag sokáig beleszól a motor ellátásába. Ugyanígy: ha enyhén besárgul, ugyanennyit szegényíthetünk is a keveréken. Ha a láng színe megfelelőre vált, kész vagyunk.
A következő lépés a hirtelen gázadás próbája. A gázkar hirtelen megrántásakor a láng színe egy pillanatra sárgára válthat, ez normális. Újabb motoroknál a fokozódó környezetvédelmi előírásoknak megfelelni akaró karburátorokat találunk, amiknél előfordulhat némi ritkulás azaz világos vagy fehér fellobbanás. Ha a láng színe csak nagyon rövid időre változik meg, és hirtelen visszatér a kék szín, a motor rendben lesz.
Amennyiben a keverék ritkulását és dúsulását nem tudjuk az alapjárati szabályozócsavarral megfelelőre állítani, a gáztolattyú tűjét kell, emelni (ha dúsítani akarjuk) vagy süllyeszteni (ha a szegényítés a cél).
Szerintem mindenképpen megéri beruházni rá. Pár perc alatt kiválóan be lehet hangolni a porlasztókat. A beállítást megelőzően érdemes a karburátorokat szinkronozni, hogy a lehető legjobb eredményt érjük el.
D.C.
