A szívócsonk elég drága játékszer, mégis szó esik róla. Ő az a rövid, vastag falú gumicsövecske, ami a porlasztót a hengerrel összeköti. Gumiból készül, hogy a motor vibrációját valamelyest elszigetelje a kényes porlasztótól, ráadásul így kevésbé melegíti a henger hője.
Adott idő után, ami gyártótól és motortól függően 5-10-15 év, a szívócsonkot megviseli a barátságtalan környezet. A hideg-meleg váltakozás, víz, rázkódás, kikezdi a gumit, megrepedezik és a motorba ún. falslevegő jut a repedéseken keresztül, ami túlhevülést, ingadozó alapjáratot, vagy durrogó és rakoncátlankodó motort eredményez. Gyári alkatrészként nagyon húzós árakat szabnak, érdemes külföldről beszerezni, de nem mindig akad még az e-bay-en sem megfelelő példány. Ezért hát aki szeretne egy kis haladékot, vagy nem átallkodik házilag javított szívócsonkkal közlekedni, azok kedvéért leírom, hogy javíthatjuk meg házilag. Az alábbi leírás szerint ismerettségi körömben három motor kapott ilyen kezelést, közülük egy azóta is foltozott csonkokkal üzemel hibátlanul, immáron két éve, tehát elég tartós lehet, ha odafigyelünk. Ha nagyon be van repedve, esetleg már nagy szakadás is van rajta, akkor sajnos nem biztos, hogy működik a dolog, de egy próbát megér.
A szívócsonkot először is meg kell vizsgálnunk. Járó motornál kis WD-40-et vagy szilikonolajat spray-zünk a szívócsonkra (mosogatószer is megteszi) és ahol buborékozódást, habosodást látunk, ott a bibi. Jegyezzük vagy jelöljük meg a hiba helyét.
Második lépésben el kell távolítani a szívócsonkot a motorról. A külső felületét alaposan tisztítsuk le, először benzinnel, majd meleg szappanos vízzel. 
Keressük meg a repedést és hő-, benzin és olajálló vörös szilikonnal tegyünk rá egy pöttyöt, majd masszírozzuk be a repedésbe. Kicsit szét is nyithatjuk a lyukat, hogy biztosan elég mélyre jusson, de óvatosan, ne szakítsuk tovább. Ha a repedések kellőképp be vannak kenve, hagyjuk kötni fél órát minimum.
A szilikontömítés ömnagában is nagyon jól be tudja zárni a repedést, de hogy a környezeti hatásoktól megvédjük valamelyest és a biztonságérzetünk is meglegyen, tekerjük be a szívócsonkot egy vagy két réteg javítószalaggal.
Erre a célra használható pl. a Loctite Fix & Repair nevű szalag, vagy a kerékpárosok közt méltán kedvelt "öngyógyító" szalag. Használhatunk bármilyen jó tapadású hőálló, szerencsésebb esetben benzinálló szalagot is. A szalag végét célszerű úgy eldolgozni, hogy (ha olyan kialakítású) a hengerre csatlakozó bilincs alá tudjuk szorítani, de legalábbis a végén jó szorosan, több rétegben zárjuk le, hogy ne tudjon könnyen lebomlani.
A művelet után - már csak a szilikon miatt is - érdemes várni minimum 1-2 órát a felszerelés előtt, hogy rendesen megragadjon minden.
